A plázába érve rájöttem, fogalmam sincs, mit keresünk ott, úgyhogy amikor beléptünk, kérdőn
néztem felé.
– Mozi?
– Nem – vonta meg a vállát.
– Oké, de akkor mit csinálunk itt? – csodálkoztam, miközben kikerültem egy halom embert.
– Könyvesbolt – mondta egyszerűen.
– Elhoztál könyvesboltba? – kerekedett el a szemem, és hirtelen jobban szerettem, mint valaha. És ez nem túlzás.
– Persze – bólintott, aztán félrehúzott, mert egy halom embernek voltam útban, mivel éppen egy
forgalmas átjáróban döntötem úgy, hogy földbe gyökerezik a lábam.
Emeletes könyvesbolt, sok- sok ezer regény, újkönyv-illat, újdonság zsámolyok, aktuális toplista. A világon a legklasszabb érzés.
– Oké. Mennyi időm van? – kérdeztem, amikor beléptünk.
– Amennyit akarsz.
– Nem, nem. Kell egy időintervallum, amihez tartom magam, különben zárásig itt ragadok.
– Nézz körül nyugodtan – felelte.
– Jó – vigyorogtam, mint a vadalma. – És te?
– Arra leszek – mutatott az idegen nyelvű részleg felé. – addig megtanulok olaszul – mondta, mire
hangosan felröhögtem. Szerintem ez jó poén volt.