"– Nemáár – ámult Zsolti. – Szeptemberben leléptek Párizsba? Én
mindjárt besza... – kezdte.
– Nagy Zsolt, pontosan mit csinálsz mindjárt? – kérdezte Máday,
az ajtón kilépve.
– Mindjárt besza... mbázok a suliba – improvizált.
 – Kezdheted is – utasította. Zsolti állta a szavát, és
idétlenül táncikálva „felszambázott” a lépcsőn, majd Máday mellé
érve az ig. helyettes felé nyújtotta a kezét. – Hola, chica! –
vigyorgott rá.
 – Nagy Zsolt, befelé! – üvöltötte el magát Máday, mi pedig

szakadtunk a röhögéstől."