– Igaz, hogy nem törted össze magad a lépcsőn, ahogy eredetileg tervezted… de azért így is elmondom, hogy gyönyörű vagy – suttogta a szürkületben. 
– Köszönöm. Te is egész tűrhetően festesz – viszonoztam a bókot „komolyan”. 
– Kösz – nevetett fel. – Örülök, hogy megtűrsz magad mellett.