Aztán amikor felajánlottam, hogy segítek bármiben, anyu lehajtotta a laptop fedelét, és gyanakodva méregetett.
- El szeretnél menni valahova... - találgatott.
- Nem, dehogy - ráztam meg a fejem felháborodottan, mert hát ez úgy tűnt, mintha titkolnivalóm lenne, azért ajánlom fel a segítségem. Várjunk csak. Pont erről volt szó, úgyhogy inkább lesütöttem a szemem.
- Cortezzel van baj... - próbálkozott tovább.
- Nem, tényleg nem.
- Akkor - töprengett anyu, aztán mérges lett. Rájött. - Csütörtök van. Rajzóra!
- Ööö. Igen - biccentettem a szám szélét rágva.
- Ne mondd, hogy kaptál egy egyest! - hüledezett anyu. Nem mondtam.
- Kettőt - vallottam be, és igyekeztem felkészülni arra a hangterjedelemre, ami anyuból készült kitörni. Először csak kiabált, aztán már visított, végül már csak a denevérekkel tudott volna kommunikálni, úgyhogy csak hallgattam, és folyamatosan lefelé néztem, hogy legalább a szemrehányó tekintetet elkerüljem.
*Regii