- oké - szólalt meg Cortez, amikor biztonságosan megfogta az ablakkeretet, és kihúzta magát. - Figyelnétek kicsit.? Kösz - kezdte, és a tekintetével körbepásztázta az udvart, majd megállapodott rajtam. Jaj, ne.!Azt hiszem, legalább kétszáz volt a pulzusom, és alig mertem levegőt venni, annyira féltem, hogy baja esik. -  Ott, a padon.. -mutatott felém.
- Hagyd abba.! Könyörgöm, hagy abba.! - motyogtam alig hallhatóan. Az egész udvar felém fordult, én pedig még soha, de soha nem égtem ennyire.
- ..a barátnőm.! - kiáltotta. - Reni, köszönnél a többieknek.? - szólt oda nekem. A fejemet fogva felnéztem, és bénán intettem egyet, úgy általánosságban.
Azonnal zúgolódás kezdődött, mindenki susogni meg duruzsolni kezdett, közben folyamatosan hol engem, hol az ablakban álló (!!!) Cortezt figyelték.
- Ha valaki nem tudná esetleg... - magyarázta, legtöbben bólintottak, de néhányan rávágták, hogy "oké".  - Ja-kapott Cortez hirtelen a fejéhez, mintha csak megfeledkezett volna valamiről. A hirtelen mozdulatát egy rakás felszisszenés és ösztönös reflex-mozdulat kísérte mert úgy tűnt, most zuhan ki. - És szeretem - tette hozzá mellékesen, én pedig elmosolyodtam,és alig hallottam valamit a fülemben zúgó vértől. <3

Január 26. Szent Johanna Gimi- Ketten.