"- Hé, nem tudjátok, hogy hol kell kérni a belépőkártyát? - állt meg előttünk egy laza, kilencedikes fiú. A társaságunk egy emberként fordult felé, de mielőtt még normális választ adhattunk volna, Ricsi megelőzött minket.
- Figyelj, bemész az aulába, és ott áll egy nő a szobor mellett. Majd ő eligazít - vágta rá visszafolytott mosollyal.
- Kösz - biccentett az elsős.
- De, hallod - szólt közbe Zsolti -, nyugodtan tegezd le, őt mindenki csak Emikének hívja - bólogatott vadul.
- Oké.
- Ha esetleg elkezd ordítani, ne törődj vele. Kicsit bolond - tette hozzá Dave.
- Jól van, kösz - indult befelé a suliba a gyanútlan srác.
(...)
Pár perc múlva úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a suliba. A portán felmutattuk a belépőkártyánkat, aztán átvágtunk az aulán. Lehajtott fejjel slisszoltunk el az igazgatóhelyettes mellett, aki a Jeanne d'Arc-szobor mellett állt, és éppen torkaszakadtából üvöltött a kilencedikes fiúval.
- Mégis, mit képzelsz magadról? És mi az, hogy Emike?""